3. fejezet

Megkésve bár de törve nem, itt az újabb fejezet :) Jó szórakozást kívánunk

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miután a szülei végre kihajtottak a birtokról, és eltűntek a szemük elől, Freddy berohant és magára csapta a szobája ajtaját. Alex is követte a példáját, és egy gyors reggeli után, már hozzá is látott a munkának. Megparancsolta néhány szobalánynak, hogy takarítsák ki a földszintet, míg ő hozzálát az emelthez. A szakácsnőknek is megparancsolta, hogy csináljanak valamit ebédre. Ezek után felvonult, és nekiállt a házaspár szobájának kitakarításához. Sorban minden szobát végig járt, utolsónak hagyva a fiúét.

Valamiért azonban képtelen volt benyitni az ajtón. Percekig csak állt, és nézte a kilincset. Igazából szívesen lepihent volna, hiszen nem volt hozzászokva az egész napos, kemény munkához. El is határozta, hogy lemegy a szobájába, amikor hirtelen, megjelent a tegnapi szobalány, Mary, és ő ijedtében benyitott Freddy szobájába.

- Miszter! – szólt utána Mary, de ő rácsapta az ajtót.

A szoba sötét és büdös volt. Alex néhány percig a lámpakapcsoló után kutatott, és mikor megtalálta, megkönnyebbülten felkapcsolta. Vele szemben egy gyönyörű grizli medve állt, egy maja halotti maszkkal a fején. Alex lekapcsolta a lámpát.

Lassan beszív, majd kifúj. Beszív, kifúj. Beszív, kifúj.

Végre elég erősnek érezte magát, hogy újra felkapcsolja a villanyt. A mozdulatlan medvét kikerülte, majd körbenézett a szobában. Mintha tornádó söpört volna végig rajta. A ruhák szanaszét. Földön ételmaradékok. Az ágy feldúlva. Az összes szekrény kinyitva, fiókok kihúzva.

- Kapcsold le! – halotta a nagy, franciaágy mögül Freddy rekedtes hangját. Alex átviharzott a rendetlenségen, és az ablakhoz lépett, majd széthúzta a fekete sötétítő függönyöket. A lámpa tompa fénye után, a kintről beáramló nap sugarai beragyogták a szobát.

- Ugye milyen szép napunk van? – lelkendezett és a fiú felé fordult.

Freddy a földön, törökülésben ült, ölében egy laptoppal, hátát az ágyának döntve. Az arca elkeseredett és dühös volt.

- Miattad elvesztettem ezt a küldetést. – morgott, majd pedig nyújtózott egyet.

- Takaríthatok? – kérdezte a komornyik mély hangján.

Freddy megrántotta a vállát és felemelte a jobb lábát.

- Csak akkor, ha a lábamat is lemosod. – vigyorgott gonoszan.

- Ahogy kívánja, fiatalúr. – vonta meg Alex a vállát.

A lánynak egy órába tellett felszedni a ruhákat a földről, felseperni az ételmaradékokat, majd pedig egy lavór vízzel felmosni a hajópadlót. Ezen kívül még kiszedte az összes ruhát a szekrényekből, fiókokból. Kitörölgette a szekrényeket, fiókokat. Összehajtogatta, az idő közben kimosott, és megszárított ruhákat. Letörölte a könyvespolcokat, megöntözte, a már alig élő virágokat. Kinyitott az ablakot és kirázta a paplant. Újra húzta az ágyat, majd pedig letörölgette a piszkos ablakokat.

Miután ezekkel végzett, hozott egy lavór tiszta vizet, és letérdelt a fiú elé. Egy szivaccsal végigdörzsölte a fiú talpát, a lábujj közeit, először a jobb, majd a bal lábának is. A fiú eközben fura hangokat adott ki, és ilyesféle parancsokat osztogatott:

- Ne csikizz!

- Oh, ott még egy kicsit.

- Most a másikat.

Alex türelmesen hallgatott, és hajtotta végre a fiú utasításait, habár, legszívesebben leöntötte volna őt. Mikor végzett felállt és már indulni készült, mikor megbotlott Freddy kinyújtott lábában.

- Oh ne! – kiáltott fel Freddy, mire Alex megtorpant. – Megint elszúrtam a küldetést.

Alex már nem is tudta miért tette, de a lavórt a hasára támasztva, kivette a szivacsot belőle, és kifacsarta a fiú feje felett. Ezek után, letette a lavórt, leült a fiú mögé az ágyra és elkezdte dörzsölni Freddy meglepett fejét.

- Ha már a lábát megmostam, fiatalúr, akkor nem árt, ha a fejét is, mert úgy gondolom, hogy már nagyon zsíros. Szépen megmosdatom, mint a cicamamák a gyermekeiket, de ha nem bánja, nem fogom körbenyalogatni. – mondta Alex megfeledkezve arról, hogy az a fiú nem az osztálytársa, hanem a gazdája.

Régen, mikor még suliba járt mindenki csúfolta, mert furcsa hobbijai miatt sokan szenvedtek kárt. Egy idő után, azonban megunta, hogy mindig ő a nevetség tárgya, így mindenkinek, aki beszólt neki, azt megbüntette. Ráadásul, soha nem szerette, ha parancsolgatnak neki.

Freddy megdöbbent arccal bambult maga elé, félig nyitva felejtette a száját, szeme pedig a semmibe révedt (így a következő küldetést is elvesztette).

Alex idő közben megtalálta a szappant is, amivel elkezdte dörzsölni a fiú zsíros haját.

Freddy végre magához tért. Letette az öléből a laptopot, majd elnyújtózott a komornyik ölében.

- Ez nagyon jól esik. De ugye tudod, hogy ha tönkre tetted a gépemet, akkor neked annyi.

Alex abbahagyta a szappan belemasszírozását a fiú fejébe, és nem törődve a következményekkel, felemelte a lavór vizet, és a fiú arcába öntötte az egészet.

- Most már tiszta a fiatalúr. – vigyorgott a levegő után kapkodó arcon, majd kiment, és magára hagyta a fiút.