7. fejezet

A lány csak pár másodpercig csókolta Alexet, majd mikor a meglepett komornyikra nézett, elégedetten elhúzta a száját és máris az ugráló vár felé fordult. El is indult volna,  ha Alex nem fogja meg a csuklóját és nem ráncigálja be a házba. Magukra csapta a szobája ajtaját és fenyegetően mérte végig a vidám cafkát. A lány ijedten tekintett rá a komornyikra, majd minden ok nélkül elpirult.

- Jaj kérem ne bántson... - lihegte rémülten.

Alex elengedte a magát ijedtnek tettetett lányt.

- Nem akarom megerőszakolni. - rázta a fejét Alex.

- De miért nem?  - vágott ezúttal meglepődött és egy kicsit csalódott fejet a lányka.

- Mert miért akarnám?

- Minden pasi meg akar kapni egy ilyen lányt. - kacsintott kacéran.

- A pasik biztosan... - morogta a komornyiknak öltözött lány.

- Hííí - kapott az arca elé, meglepődve. - Te nem vagy fiú? - visította.

Alex a szájára tapasztotta a kezét.

- Fogd be. - suttogta vészjóslóan. Valamit ki kell találnia, amivel rá tudja venni ezt a csajt, hogy befogja. De semmi értelmeset nem tudott kitalálni. - Ha elmondod Freddynek, kinyírlak.

- Mmmmm...

- Tessék?

- Csak azt akartam mondani, hogy semmi esetre sem mondanám el neki. Most találkoztam vele először. Nálam van a legjobb helyen a titkod. - mosolygott kedvesen és kacsintott egyet. - Egyébként tök jól tolod csajszi, mert még én sem vettem észre, hogy nem pasi vagy...

- Oké, oké, ne folytasd. Inkább azt mond, hogy mit tervez Freddy? Mivel akar kiakasztani?

- Hát... először a csókkal akart, aztán meg azzal, hogy rád mászok. Arra volt kíváncsi, hogy mennyi idő alatt veszíted el az uralmat magad felett... - suttogta. - És mostanra valószínűleg már hallgatózik is, úgyhogy kezdjünk bele.

Alex mielőtt felfoghatta volna, hogy mit kéne csinálnia, már hallotta a lány kéjes sóhajait, nyögéseit, kiáltásait. Vagy két percig álltak így a szobában, időnként Alex beleszólt, de lassan elfáradtak a képzelt aktusban.

- Köszönöm. - lihegte a lány, majd még jobban elpirult és az ajkait harapdálva, kisétált.

Alex is megigazította magán a ruhát, komoly arcot vett fel, kezeit hátra tette és méltóságteljesen a lány után ment...

Freddy kíváncsian fürkészte komornyikja arcát. Azonban semmi olyan nem volt rajta, mint amit várt. Alex mégis megkönyörült rajta. Komolyan a fiú elé sétált és mélyen meghajolt.

- Köszönöm uram ezt a kis ajándékot. Igazán kellemes volt - mondta miközben egy kicsit sem csuklott meg a hangja, pedig alig bírta visszafojtani a nevetését.

- Nincs mit. - állt lesokkoltan a fiú az udvar közepén. Ez tényleg meleg. - gondolta és teljesen kiverte a víz. - Vigyáznom kell magamra.

A két lány, aki a fiúval maradt, szintén csalódottnak látszott, míg a harmadik a háttérben vihogott. Alex egy pillanatra sem ingott meg. Komoly arcot vágott, majd pedig a dolgaira hivatkozva bevonult a házba.

Mrs Kate elgondolkodva nézett ki az ablakon. Nem értette, hogy az úrfi, hogy lehet ilyen vak. Messziről lerítt a komornyikról, hogy lány, de azt is be kellett vallja magának az öreghölgy, hogy őt is szórakoztatta a két fiatal párharca. Ő is gyakran elgondolkodott azon, hogy fogadást tegyen, de még mindig ő volt a legkonzervatívabb ebben a házban. Amint tudomást szerzett az alkalmazottak tétjeiről azonnal közbelépett és szétoszlatta a bandát. De még így sem tudta teljesen megakadályozni az illegális szerencsejátékot.

Másfelől, hasznosnak tartotta, hogy végre  valaki az úrfival is foglalkozik. Végre kimozdul a szobájából, végre él egy kicsit. Nem csak azzal a haszontalan barátjával chatel. Tényleg, elég régen találkoztak már. Ki tudja, hogy mikor jelenik meg megint. Talán ez a lány el tudja űzni innen azt a démont, hogy megszabadítsa az úrfit.

Sóhajtott, majd elszakadt az udvar megfigyelésétől. Vissza a munkához!

Alig akarta elhinni, hogy végre vége a napnak. Eljutott oda, hogy Freddy is elaludt, így nem kell vele foglalkoznia. Mondjuk ehhez igencsak hozzájárult az a másfél adag altató, amit beletett a teájába, de a lelkiismerete teljesen tiszta volt. A mai után ezt megérdemelte. A nap folyamán először azt csinálhatott amit akart. Fura, hogy most mégis egyetlen dolgot szeretett volna, az pedig az alvás. Azonban mikor eljutott az ágyáig, sokáig nem tudott elaludni. Állandóan a kurvácska járt a fejében, meg az, hogy a fiú mennyi ideig nem szállt le róla, miután bejöttek a házba. Állandóan nyomatta a hülyeségeit és parancsait.

- Masszírozz meg!

- A talpamon is!

- Kajálni akarok!

- Hozd fel!

- Vedd fel a pólómat a földről!

- Kérem a laptopomat!

- Kapcsold be!

- Írd be, hogy... !

- Nyisd meg a harmadik oldalt!

És még néhány ilyen teljesen felesleges parancs. Jó hogy azt nem kérte tőle, hogy helyette vegyen levegőt. Felháborító! Még csak lezuhanyozni sem volt ereje. Majd holnap reggel korábban kel fel. Majd holnap reggel, majd holnap reggel...

Odakinn szakadt az eső. Villámlott és a gép vészesen zuhanni kezdett.

- Megkérjük a tisztelt utasokat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket.

Alex rémülten kapott maga mellé, ahol az övet sejtette, de nem találta sehol sem. Mellette Freddy nyújtotta vigyorogva a sajátját.

- Itt az enyém, ezzel akár ketten is biztosíthatjuk magunkat.

- Kösz nem. - utasította el az ajánlatot a lány.

Ekkor azonban teljesen az orrára dőlt a gép és a lány kizuhant az ülésből. Aztán hirtelen vissza és így ingázott egyik utas öléből a másikba, akiket valamiért rettenetesen idegesített eme mutatványa. Pedig milyen kecsesen hajtotta végre a zuhanásokat... Csak az volt a baj, hogy kezdett hányingere lenni. Ki is okádta a reggelijét az első ülésen helyet foglaló utasra. Ez cseppet sem lepődött meg a történteken, viszont olyat lekevert a lánynak, hogy annak kedve lett volna visszaülni a helyére és inkább beköti magát az úrfi övével, csak végre véget érjen a hullámvasút.

Már éppen azon gondolkodott, hogy vissza mászik valahogyan a helyére, amikor egy éles  hang miatt megint annyira megijedt, hogy elengedte azt az ülést, amelyet éppen fogott és így csak zuhant, zuhant és még a gép is eltűnt a közeléből. Csak a sötétség volt körülötte.

Ekkor újra megszólalt az éles hang.

- Mi az? - kérdezte, de aztán rájött, hogy csak a telefonja az.

6.fejezet

Lassan teltek a napok a Peacock residencián. A nyári idő egyre elviselhetetlenebb volt, a két fiatal közötti feszültség egyre elviselhetetlenebbé vált és senki sem tudta, hogy ki fog kikerülni győztesen a küzdelemből. Az izgalom egyre fokozódott és már fogadást is kötöttek a komornák. Alex és Freddy megint veszekedtek és egyik fél sem volt hajlandó feladni a küzdelmet. Freddy még soha senkit sem rúgott ki és nem gondolta, hogy ezzel a nyeszlett komornyikkal fogja kezdeni. Alex, meg mikor felmérgesedett csak a mangáira kellett gondolnia és máris jobban érezte magát. Mi ez a szenvedés ahhoz a gyönyörhöz képest, ha majd a bátyja kifizeti az utolsó darabig könyveit. Magában csak vigyorgott a fiú tehetetlenségén. De rossz lehet neki. - gondolta gúnyosan és ezúttal ő fújt visszavonulót. Mélyen meghajolt ura és parancsolója előtt, de mind a ketten tudták, hogy a lány győzött. Ez idő közben a komornák és a többi alkalmazottak nyereményt cseréltek.

- Az agyamra megy ez az ember. - rontott be a házba paprikavörösen Freddy. Hatalmasat rúgott bele a díványba, majd felnyögött és összeesett.

- Na de fiatalúr. Ne tegye tönkre magát. Mit fogok én mondani a kedves szüleinek, ha majd hazajönnek és nem találják magát rendben.

- Nem tud nagyon izgatni, hogy mit gondolnak a szüleim. - morgott Morgó és próbált durcás pofát vágni, de a fájdalomtól ez úgy nézett ki, mintha egy tengerimalac teleette volna magát.

- Hol fáj? - ereszkedett fél térdre a fiú előtt és kezébe vette a sérült lábát. - Had masszírozzam meg. - ajánlotta fel a fiúnak a szolgálatait.

Freddy még mindig haragudott, de hagyta, hogy kényeztesse a szolga. Ez idő alatt jobban szemügyre vette az arcát. A finom vonások nem illettek egy komornyikhoz, mégsem volt hajlandó másban hinni. Valahogy ki kell, hogy akassza ezt az embert, mert a végén még a nyakán marad. És mit kezd ő, a nagy Freddy egy ilyen fiatal komornyikkal. A végén még kiderül, hogy meleg, és éppen bejön neki. Habár a múltkor azt mondta, hogy nem az esete... Tényleg meleg... Sóhajtott. Sok baja lesz még Alexel...

- Ma estére vendégeket hívtam. - tudatta a lánnyal, aki nem nézett fel, csak a válla megvonásával jelezte, hogy tudomásul vette az információt. - Hat fogásos vacsorát kérek és egy felfújható, gumivárat.

- Ahogy parancsolja, de tudatom a fiatalúrral, hogy nem vagyok varázsló, így nem hiszem, hogy perceken belül tudok egy olyat teremteni az udvarra. - mondta szelíden Alex és finoman tovább masszírozta a fiú fájó végtagját. - Hozzanak jeget! - szólt az egyik ajtóban leskelődő lánynak, aki ijedten megfordult, lefejelte az ajtófélfát és mikor magához tért már rohant is.

- Ha nem lesz meg az ugráló váram, akkor kirúgatom. - mondta határozottan Freddy és felállt. Hősiesnek tűnő léptekkel elbicegett az ajtóig, majd felszaladt a lépcsőn.

- Itt a jég. - jött be ijedten a lány. Alex kedvesen odament hozzá, elvette tőle a mirelit zöldborsót és hozzányomta a lány ütődött homlokához.

- Köszönöm. - suttogta diadalmasan a fülébe, majd ő is távozott.

- Igen, köszönöm. Amint tudják, hozzák kérem. Persze, még a mai nap, ha lehet kérnem. Köszönöm. Visszhall. - azzal Alex lecsapta a telefont. Arcán még szélesebb lett a vigyor, alig várta, hogy Freddy meglássa amit most szervezett neki. Gonoszul dörzsölte össze a kezét és ment ki a nappaliból a konyha felé, amikor megszólalt a csengő.

Már itt is volnának a kis barátai? - tűnődött magában és egy hátraarccal máris a bejárati ajtó felé fordult. A csengő megint megszólalt.

- Nyitom! - ordította ki a folyosóról. - Itt is vagyok. - tárta szélesre az ajtót a vendégek előtt, akik mind egy szálig nők voltak. Szám szerint hárman. Eléggé lengén felöltözve...

- Szia. - köszönt az egyik  és rákacsintott a komornyikra, aki csak felhúzta a szemöldökét az agyon festett lány láttán.

- Freddyhez jöttünk. - csámcsogott egy rágón a másik egy retikült tartva az alkarján, fél lábon állt és a csípőjét enyhén kidöntötte a megszokott helyéről.

- És hoztunk magunkkal sütit! - visított fel a harmadik és az arca elé emelt egy nagy tortás dobozt.

Honnan a jó életből szalajtotta őket a fiatalúr? - mélázott el Alex, de nem tudott tovább gondolkodni rajta, mivel a lányok benyomultak és a kezébe adták fölösleges terhüket. Táskát, tortás dobozt, félig elrágcsált rágót...

- Mindjárt felkísérem önöket Freddy urasághoz, csak ezeket leteszem. - mutatta a terhét és a sarokba hajította őket egy kecses mozdulattal. Az ujjára okádott rágót pedig egy igen nagy és ocsmány festmény keretére ragasztotta és máris jobban tetszett neki a Peackock család, családi festménye. - Mehetünk. - vigyorgott rá a lányokra és elöl menve mutatta az utat.

Újra csengettek. Alex izgatottan nyitotta ki az ajtót és nem csalódott, az volt, aminek lennie kellett. Végre megjött az ugráló vár. A szakaemberek igényesen és gyorsan felállították,majd csendben távoztak. Alex alig várta, hogy megmutassa a szerzeményét a fiúnak, de igyekezett nyugodt maradni. Méltóságteljesen kopogott be a lakosztályba, ahonnan furcsa hangok szűrődtek ki, majd meg sem várva az engedélyt benyitott.

- Megérkezett az ugráló vár. - jelentette a lány nyugodtan és szemét csak résnyire hagyta nyitva. Nem akarta látni a szobában éppen folyó eseményeket. Végül azonban nagyon kíváncsi volt, így kilesett az egyik szemhéja alól. Freddy az ágyán ült, ölében a laptopja, a lányok pedig körülötte ültek és masszírozták. Lesújtó pillantással jelezte, hogy ezúttal a fiú győzött, de vigasztalta a gondolat, hogy mindjárt láthatja rajta a totális megsemmisülést. - Az udvarra kísérhetem önöket?

- Természetesen. - ugrott ki fürgén az ágyból Freddy. - Lányok? - hajlította be a karjait, felkínálva nekik a lehetőséget, hogy belé karolhassanak. Azonban az egyikük hoppon maradt, de nem sokáig búslakodott. Belekarolt Alexbe és szempilláit rezegtetve próbálta elcsábítani.

Hehe, ez nem fog sikerülni kisanyám. - nevetett Alex magában és csak egy fél oldalas mosolyt villantott.

Méltóságteljesen mentek le a lépcsőn. A három cafka végig vihogta a menetet, így Alexnek kezdett rossz érzése lenni. Mi lesz, ha nem úgy fog elsülni a kis meglepetése, ahogy azt ő eltervezte? Mi lesz, ha ezek is terveztek valamit? Na jó nyugalom. - erőltette magára a dolgot és  mosolyogva haladt tovább.

Végre leértek a nappaliba, majd ugyan olyan csigatempóban végig caplattak a folyosón is. Freddy ment elől a két lánnyal, mögöttük a komornyik a harmadikkal. Az ajtóban Freddy félre állt, hogy előre engedje a szolgáját, aki kinyitja helyette az ajtót. Alex arra gondolt, hogy biztosan letörne a körme, ha ő nyitná ki, ezért nem teszi. De méltóságteljesen ment el a fiú előtt. Lenyomta a kilincset és ő is félre állt, hogy a fiatalurat kiengedje.

- Köszönöm. - biccentett a komornyik felé olyan tekintettel, mint aki készül valamire. Alex újra elhessegette az érzést. Nagyobb öröm lesz látni a fiú meglepett arcát. - gondolta és Freddy után ő is kilépett az ajtón.

Az udvaron egy hatalmas felfújható, rózsaszín vár állt. Négy tornya tetején hegyes kupolák, a boltíves kapukon rózsaszín lovak díszelegtek, a lépcsőt, vörös szőnyeg helyett, rózsaszín plüss szerű anyag fedte. A csúszda részén pedig a Disney hercegnők sorakoztak Hófehérkétől kezdve Csipkerózsikán keresztül, egészen Aranyhajig, mindenki ott volt.

Alex kíváncsian nézett a fiú felé, aki csak egészen enyhén mutatta ki, meglepetését. Csalódott. Azt hitte, hogy Freddy kicsap egy balhét erre is, de megnyúlt arca lassan derűssé vált és nyugodt tekintettel fordult a komornyik felé.

- Köszönöm, pontosan ilyet akartam. - vigyorgott és a két lánnyal a karján már rohant is fel a gumilépcsőn, ami nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszott.

Ezúttal te nyertél, de várd ki a végét. - dühöngött magában Alex és észre sem vette, hogy a mellette álló lány a száját csücsörítve közelít felé. A következő pillanatban kikerekedett szemmel vette észre, hogy a cafka ajkai, az övét falják.