10.fejezet

- Na, hogy bírod, hugi? Már egy ideje nem hallottam felőled semmit sem. - Jack olyan vidám volt, hogy Alex azt hitte ivott, vagy valami. Egyébként sem szokta csak úgy felhívni, biztosan történt valami baj. - morfondírozott magában, de azért válaszolt a kérdésre.

- Egész jó itt. Azt hiszem, nem megyek haza. - vigyorgott bele a kagylóba hátha fel tudja húzni vele a bátyát.

- Oh, tényleg? Ez szuperül hangzik.

- Tessék? - emelte fel a hangját a lány, de csak kuncogást hallott a vonal túlsó végéből.

- Jaj, csak vicceltem, alig várom, hogy itthon legyél és elmeséld, hogyan buktál le...

- Jack drágám, gyere már vissza! - kiáltotta egy ismeretlen női hang a háttérből., mielőtt Alex visszaszólhatott volna valami epéset.

- Mindjárt szívem! - üvöltött vissza, majd ismét Alexhez fordult. - Most mennem kell, de majd még dumálunk. - azzal el is köszönt.

- De várjál, neked most barátnőd van? - hadarta el a kérdést Alex, de már elkésett vele. A telefon süket lett. - Idióta. - morogta bele a telefonba és eldugta a készüléket a zsebébe. - Irány a munka! - adta ki magának a parancsot, és kilépett a szobából.

- Alex! Itt van? - hallotta valahonnan a fiú hangját, így körbefordult. - Remek, van rám egy perce? - lógatta be az orra elé a fiú a fehér borítékot. Alex felnézett a plafonra és meglátta, hogy Freddy egy rúdról lóg fejjel lefelé. Ha nem is lett volna rá ideje, a fiú akkor is elmondja amit akart. - Van öt óránk kiérni a reptérre. Foglaltam két helyet a Okinavára, induló gépre. Igyekezzen összepakolni. - adta ki az utasítást és felült, hogy le tudjon mászni a folyosó fölé beékelt vasrúdról.

Alex csak Freddy szobájában a ruhákat pakolva fogta fel, hogy mit is kell tennie. Éppen egy Scobydoo-s alsógatyát hajtogatott össze, mikor megtörtént a történelmi pillanat.

- Az a mocsok! Mit képzel magáról. - dühöngött és a többi ruhadarabot már nem volt hajlandó összehajtogatni, csak bedobálta a bőröndbe.

- Na, készen van? - lépett be a fiú a szobába és az ajtó félfának dőlt, hogy lazának tűnjön.

- Természetesen Uram. - hajolt meg Alex és vigyorogva nézett le a megtömött táskára. - Minden holmit bepakoltam, amire csak szüksége lehet - mondta még, miközben kiegyenesedett.

- Rendben, akkor most maga is pakoljon össze, van rá körülbelül tíz perce. - parancsolta Freddy, miközben az megnézte az óráját.

Alex megköszönte a lehetőséget és már ki is lépett a fiatalúr mellett a folyosóra. A szobájába érve elgondolkozott, hogy melyek a legfontosabb mangák, amiket el akar vinni. Az ágy alól kihúzta a bőröndjét és kinyitotta. Szó szerint kifolytak belőle a képregények, annyit igyekezett belepasszírozni, még mikor ide jött. Most azonban nem akarta az összeset elvinni, mert biztos volt benne, hogy majd ott is lesz lehetősége vásárolni, és akkor nem fogja tudni hova rakni. Sóhajtva és szomorúan válogatta őket, majd pedig behúzta a cipzárt és kilépett a szobából.

- Akkor készen vagyunk az indulásra? - kérdezte Freddy és még a saját bőröndjét is oda adta a roskadozó lánynak.

A repülőgépre ülve Alexnek furcsa érzése támadt. Nem tudott nyugton ülni. Állandóan fészkelődött, izzadt és kezdett forogni vele a világ. Amikor a gép elindult, ösztönszerűen belekapaszkodott az ülése karfájába és teljes erőből visított.

- Engedjenek ki! Engedjenek ki! - kiáltozta, de a stewardess a kezébe nyomott egy poharat, amibe előtte nyugtatót tett.

- Igya meg, jót fog tenni. - mosolygott kedvesen a légi utaskísérő, majd miután a lány nehezen lenyelte a gyógyszert távozott az üres pohárral. A keze lassan elernyedt, ahogy az ital hatni kezdett és végül teljesen megnyugodott. Túlságosan is.

- Olyan szép. - nyomta az orrát a gép ablakához, ahonnan csak  a felhőket látta. - Nézze Fiatalúr, mennyire megnyugtató, itt a felhők felett. - mondta hatalmas sóhajok közepette. - Oh és ott van egy kis gomolyfelhő. Legyen a neve Puszóka. Megtarthatom? - fordult könyörögve gazdája felé, aki furcsán nézett csillogó szemű komornyikjára. - Gondoljon bele, Hazaviszem és azon fogok üldögélni,  alukálni és pihengetni. Megtanítom, hogy hozhatja hozzám a távirányítót a tévéhez és hogy hogyan főzzön vacsorát.

Freddy egy szót sem szólt, csak értetlenül meredt meggárgyult szolgájára. Tudta, hogy a stewardess nyugtatót adott neki, hiszen ő kérte meg rá, de erre a reakcióra nagyon nem számított. Azt hitte, hogy majd szépen elalszik és akkor nem lesz vele több baja, de ez rosszabb volt még a sikításainál is.

- Azt hiszem én kérek pohár wiskyt. - szólt a kísérőnek, aki rögtön engedelmeskedett. Amint legurult az első pohár a torkán, máris jobban érezte magát. Aztán rendelt még hármat és ekkor már teljesen meg tudta érteni a komornyikot. - Inkább Brendonnak hívd, sokkal macsóbb az a név. És ő lesz a vérebem...

- Tisztelt utasaink! A gép viharba került, kérjük kapcsolják be az öveiket a biztonságos utazáshoz. - hallatszott a kapitány hangja, és mindenki engedelmesen bekapcsolta az övet. Kivéve természetesen Alexet és Freddyt. Ők vígan keresztelték tovább a gomolyfelhőket még akkor is mikor a gép nagyot dőlt a kint tomboló széltől. A gép még másfél óráig zötykölődött, majd végre ereszkedni kezdett.

- Ó az a kis fénypont, mennyire cuki. - lelkendezett Alex, ahogy meglátta Haiti közeledő fényeit. Azonban még mielőtt azt is elnevezhette volna, a stewardess egy kis szendviccsel kínálta meg, hogy végre csendben legyen egy kicsit.

A gép sikeresen landolt és mire megérkezett a kifutójába a két jómadár kezdett magához térni. Szörnyen hasogatott a fejük és a gyomruk sem volt rendben. Nagyon fáradtnak, kimerültnek érezték magukat, így mire megérkeztek a szállodába, mind a ketten csak aludni vágytak.

Másnap "reggel" Freddy első dolga az volt, hogy átmenjen a komornyikjához, hogy jól leszidja, amiért nem keltette fel, pedig már dél is elmúlt...

- Alex! - kopogott az ajtaján, de nem jött válasz. - Alex! - kopogott megint de ismét semmi, így benyitott. Az ágyban már senki sem feküdt, viszont a fürdőből víz csobogása hallatszott és valaki hamisan énekelte a Simple Plantől a Take my handst. Freddy kíváncsian lépett beljebb. Maga sem tudta, hogy miért, de a komornyik bőröndjéhez lépett és kinyitotta. Remélte, hogy tud majd viszketőport tenni az egyik gatyájába, hogy ezzel bosszulja meg annak mulasztását, de mikor kinyitotta csak könyvek voltak benne.

- Ez meg mi? - kérdezte magától és közben azt figyelte, hogy csobog-e még a víz. Egy könyvet vett a kezébe és kinyitotta. Képek voltak benne és szövegbuborékok. - Ez csak nem egy manga? "Örökké szeretni foglak kedvesem, de ahhoz téged is halhatatlanná kell tegyelek." - olvasta magának a szöveget amit egy hosszú szemfoggal rendelkező fiú mondott egy szendének tűnő lánynak. - Pfuj. - nyújtotta ki undorodva a nyelvét és távol tartotta magától a könyvet, amennyire csak tudta.

A bőröndbe túrt, hátha talál mégis egy kósza ruhadarabot, de nem talált. Helyette azonban egy más tapintású könyvre lelt. Kivette és bele lapozott. Aztán halkan felsikított és eldobta a könyvet. Kezét a szájára tapasztotta, és csak reménykedni tudott, hogy nem hallotta meg Alex a zuhany alatt. Újra a könyv fölé magasodott és legyőzve undorát tovább lapozott a poloskákkal teli könyvben. Aztán egy furcsa oldalra ért. Itt nem kis rovarok voltak, hanem egy hosszú szőke hajtömeg. Mellé pedig odaírva: "Béke poraidra Clare Drágaságom. Leszel még te ilyen hosszú, az életemben."

Freddy nem értette. Nagyon nem értette. De ekkor észrevette, hogy túl nagy a csend. Gyorsan összecsukta a furcsa könyvet és visszasüllyesztette a táskába, majd hangtalanul, kissé bosszúsan, hogy nem sikerült viszkető port csempésznie komornyikja egyik ruhadarabjába sem, távozott.