Freddy elgondolkodva nézett maga elé.
Ölében a számítógépe volt, de már egy ideje nem érzékelte. Valahol messze járt.
Már lassan három hónapja, hogy a szülei elmentek Kínába az üzleti útra, de még
egyszer sem telefonáltak. Nem mintha hiányzott volna az anyja idegesítő hangja,
de azt ígérte, hogy minden nap felhívja őt. Azt sem tudja, hogy élnek-e még,
vagy lezuhant a repülőjük. Mindennek tetejébe, a komornyik már egy hónapja
elviseli a sok hülyeségét. Valamiért ezt vonzónak találta. Tetszett neki, hogy
ennyire kitartó és ennyire vevő a sok hülyeségre...
Pont mint ő...
- jutott eszébe egy emlék, de azonnal el is hessegette. Már régen nem gondolt
rá. Ne most jusson ismét eszébe. Próbált újra a játékra koncentrálni, de a
Counter Strike nem volt már elég érdekes. Sóhajtva kikapcsolta a játékot, majd
felment a facebookra. Meg akart valamit kérdezni Killtől, de amint meglátta,
hogy fenn van, megijedt és lejött róla. Kétségbeesetten becsukta a gépet és
felállt az ágyáról.
Kilépett a szobából és egyenesen a
konditerembe ment. Már régen gyúrt és már ideje, mert elgyengül és akkor
mindenki ki fogja nevetni. Főleg Kill. Azt hiszi ő is, hogy képtelen megállni a
saját lábán. Egyedül ő hitt bennem, de ő
már... Felejtsd el! Ő is elhagyott. - szólt rá magára és lefeküdt a padra,
hogy felemelje a súlyzót.
Alex ismét elindult a kert végén lévő
sírhoz, hogy új virágot vigyen oda. Hűséges társa lett idő közben Popó és
mindenhova elkísérte. Most is ott ment mögötte és igyekezett eltalálni őt az
összes földön található almával. Azonban szinte soha nem sikerült neki. Amikor
meg igen, akkor vissza is kapta, de nem tanult a leckéből.
Alex a sírhoz ért és megállt egy
pillanatra. Vajon Freddy miért nem jön
ide soha sem? Pedig a kertész azt mondta, hogy nagyon jóban voltak. Mégis,
mindig olyan arcot vágott, mikor megemlítette neki, hogy kéne virágot vinni,
mert elhervadtak amiket már kivitt, hogy azt hitte, egy zsémbes vénasszony volt
és nem szerette. Pedig eddig senkitől sem hallott róla semmi rosszat.
- Mit tettél, hogy így utál ez a fiú?
- kérdezte a halott asszonyt, majd letette a virágot a sír elé és már majdnem
távozott, mikor észrevette, hogy valami fehér füst szállt ki a kripta ajtaján.
- Ez meg mi az ördög? - suttogta maga elé, miközben a füst egyre sűrűbb lett.
- Ne félj tőlem. - mondta az
földöntúli hangon, majd folytatta. - Én vagyok Freddy nagymamája.
- De te már meghaltál, nem? -
értetlenkedett Alex, a köd viszont folytatta.
- Azt szeretném, ha itt maradnál és
vigyáznál az én kis unokám törékeny lelkére. Tudod, nem mutatja, de nagyon
gyenge. Azért haragszik rám, mert meghaltam és itt hagytam ebben a világban. A
szülei, tudod, nem igazán törődnek vele, hiszen még fel sem hívták. Csak arra
kérlek, hogy vigyázz rá... - amint a mondat végére ért el is párolgott a fehér
illékony anyag és Alex ott maradt teljesen értetlenül. Nem hallotta meg, hogy
mögötte az egyik bokorban a kertész a markába nevet és letette maga mellé a
szócsövet.
- Várjon! - kiáltott utána Alex, de
már elkésett. - Ez meg mi volt? - kérdezte a majmot, de az megrántotta a vállát
és fejbe dobta egy almával. - Kösz, pont ezt akartam kérni. Már úgy hiányzott,
hogy fájjon a fejem. - azzal fenéken billentette Popót és ott hagyta, hogy
egyedül másszon ki a sombokorból.
Még, hogy vigyázzak rá. Nem kell ezt a fiút félteni. Vigyáz ő saját
magára. -
morfondírozott a hallottakon Alex, miközben a konditerem ajtaja előtt
ácsorgott. Be kéne kopogjon, hogy megmondja Freddynek, készen van a vacsora, de
ismét képtelen volt rá. Felemelte a kezét, majd leengedte. Aztán sarkon fordult
és belépett a zeneszobába. Felvette a hegedűt és a nyakához szorította, majd a
vonót is felemelte és meghúzta rajta.
- HAGYD ABBA!!! - kiáltotta Freddy és
kiszaladt a szobából, hogy berontson hozzá. - Ahhoz csak én nyúlhatok.
Alex meghajolt és letette a
hangszert.
- Fiatalúr, készen van a vacsora. -
tájékoztatta és kisétált gazdája mellett az ajtón. Freddy szemforgatva követte.
- Ezt nem lehetett mondjuk finomabban
közölni velem. Miattad megsérült a hallásom. - nyafogta a fiú, de közben
megakadt a szeme a komornyik fenekén. Milyen
formás fenék. - gondolta. Úgy
megfognám... - amint ide jutott a gondolatban megrázta magát, mert eszébe
jutott, hogy ez egy férfi feneke. Ennyire csak nem lehet ferdehajlamú. Vagy
mégis?
Alex éppen hátra nézett és látta,
hogy mit látott Freddy. Ettől persze teljesen elpirult és nem tudott uralkodni
magán.
- Mit bámul fiatalúr? - kérdezte
vészjóslóan, mire a fiú rögtön rávágta.
- A seggedet néztem. Megfoghatom. -
vigyorgott bele a lány arcába, és akkor jött rá, hogy most látja először ilyen
közelről. Milyen kék szeme van...
- Nem hiszem, hogy ez bölcs dolog
lenne uram. Talán, ha már nem leszek a szolgája. - ajánlotta fel Alex
vigyorogva a hátsóját, de csak ő tudta, hogy nem is járna olyan rosszul a fiú.
Hiszen ő azt hiszi, hogy férfi, miközben nem is...
Freddy fintorogva kóstolta meg a zöld
ételt, majd el is tolta magától.
- Fúj, mi ez a vacak?
- Ez spenót, fiatalúr, és nagyon
egészséges. Az édesanyja azt mondta, hogy minden nap kell valami egészségeset
ennie, úgyhogy legyen jófiú és egyen.
- Nekem te nem parancsolsz és az
anyám sem. Nincs itt, hogy ilyet tegyen. - morogta a fiú és felállt az
asztaltól. - Kösz a vacsit. - azzal kisétált a konyhából.
Alex sóhajtva látott hozzá, hogy
elpusztítsa a megmaradt ételt.
- Hülye kölyök. - szidta, miközben
csámcsogott, azonban hamarosan meghallott valami földöntúli hangot. Mintha
angyalok énekeltek volna. A hegedű hangja csak úgy bezengte az egész házat
elvarázsolva vele az egész ház személyzetét.
- Ezt meg tudnám szokni. - alélt el
majdnem az egyik komorna és a homlokához kapott.
- Ki játszik ilyen szépen? - kérdezte
Alex, habár sejtette a választ.
- Freddy. - válaszolta az aléló lány,
olyan hangsúllyal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Az lehetetlen. - pattant fel Alex
az asztal mellől és már rohant is az emeletre, hogy a saját szemével lássa. Az
ajtóban állva nézte a fiút, ahogy hegedül és a testén az izmok megfeszülnek a
lázas játéktól. - Gyönyörű. - suttogta maga elé, de Freddy nem hallotta meg,
rendíthetetlenül játszott tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése